Meghatottságtól szétkenődött szemfestékvéletlen vonalakbólA minap találkoztam egy rokonommal, negyvenöt éve él kinn Németországban, még az NDK-ba nősült, egy kamasznyarat töltöttem náluk, öregem, sokat rajzoltam, és mind a mai napig utoljára, de most olyan ütemben...
gepeslap
Hány éves vagy? kérdezték a felnőttek, megmondtam (vagy mutattam az ujjamon, nem emlékszem) számomra négyévesen történt az ősrobbanás, lettem én, és velem a világ, akkor esett szét a paradicsom tegnapra és holnapra, délután négyre, amikor hazavittek az oviból, szalmaszagú falusi nyárra, tintakék iskolaidőre; azóta ismerem a nyúló, az illanó és az elfolyó időt, szövődik belőlük szanaszét a múlt, az emlékek pókhálói – az idővel sérült ember kísérlete az életre halálra ítélt; ha figyelek, hallom, tik-tak, tik-tak, részvéttelen, tik-tak, tik-tak, a szívem visszhangozza, bim-bam, bim-bam, megy a sínre rakott élet, tadamm, tadamm.
