néger*
alkalmazott író
KINEK KELL ÍRÓ?
Röviden: annak, aki nem ír, és időt akar megtakarítani. Másképpen: kétféle ember van, akik rendszeresen és, vagy kényszeresen írnak, és akik nem. Az utóbbiaknak kellenek az előbbiek. Az írók között vannak szakemberek, akik éjjel-nappal mondatokat farigcsálnak, és vannak mesterek, akiket a szó keres meg. Az utóbbiakat könnyű fölismerni: hat rád a szöveg.
MIT ÍROK?
A legtöbbször terméknévadással, szlogenírással, kreatívszöveg-írással bíznak meg. Ezek névtelen munkák, ahonnan értelmezhetővé válik, miért senkise.hu, ám az igazság az, hogy névválasztáskor ez eszembe sem jutott, nem földi dolog volt. Az ötlet, mint az élet, rejtélyes.
Nem tudom megítélni, mennyire erős a magamnak írt szlogen: a tartalmad a hangod, de ha az elégedettség a mérték, akkor jó, mert elégedett vagyok.
Ha meg kellene határoznom, milyen színű vagyok, azt mondanám: szürke. Szürke, mint a novemberi eső, mint az este előtti pillanat, amikor eltűnnek a kontúrok, és az ember úgy érzi, homályosan lát. Ha meg kellene neveznem egy második színt, azt mondanám: neon. Kellően harsány, hogy keresztülragyogjon bármely szürkén. Amikor nem használom, láthatatlan vagyok. Fiatalon sosem akartam láthatatlan lenni. Fiatalon ragyogni akartam, mint foszlott felhők közül a csillagok.
A szürke szép. Szép a krómszín ég, a gyöngyszürke téli hajnal, ahogy ül a világtojáson, folyókon a csukaszürke villódzás. Higgadt, fegyelmezett, hátteret ad a többi színnek. A szürke a vágynélküliség, az elégedettség. Van egy árnyalata, amelyben egyforma arányban keveredik a fekete és a fehér. Ez az unalmas szürke bölcs. Én füstszürke vagyok, túlteng bennem a fehér.
Ha az a kérdés, hogy milyen szeretnék lenni: tintakék. Az októberi égboltra kiömlő éj.
