Gyémántbánya a nyelvünk.
Az összpontosítás szó két, egymással ellentétes irányba vezet. Ha az egyik felé indulok, azt jelenti, összegyűjtök minden pontot egyetlenbe, egyhegyűvé teszem a figyelmem, míg csak a figyelem marad.
A másik irány, hogy szétszórom a figyelmem, kitágítom a tudatom a téridő minden pontjára, amíg csak a rebbenetlen figyelem marad.
Mint látod, a kettő ugyanarra az eredményre vezet. A látszólag ellentétes dolgok körré zárulnak megmutatva, hogy az élet alapmintája a végtelen.
♦
A külvilág az elvarázsolt kastély tükörterme: ha eléd állok, megmutatsz belőlem valamit. Ám csak akkor találkozhatunk, ha van mit megmutatnunk egymásnak, azaz ha van metszetünk. Ezt az írást például csak akkor olvashatod, ha tartogat a számodra valamit.
A minap valaki hozzászólt az egyik képemhez, amelyből kiderült, hogy olyant lát (bele), ami az én eredeti szándékom szerint nem volt ott. (Aztán amire rámutatott, már soha többé nem tudom nem látni). Így szabjuk tökéletesen magunkra a világot, és minden, amit látunk, mi vagyunk.
Végtelen, mákonyos pipacsmező.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.