Mit csinálsz mostanság? kérdezi a telefonban. Honlapokat válaszolom. Akkor helyet cseréltetek Elekkel mondja.

Volt egyszer egy könyvkiadó cég, ahol a telefonáló volt a fotós, Elek (Heb) volt a tipográfus, én pedig a szövegíró. Ő most ír, én pedig dizájnnal foglalkozom.

(De nem így van. Én továbbra is inkább írok.)

Hagyjuk most a polgári neveket, meg hogy a ragadványokból is mi lett, nem fontosak. Mint mindig, most is hoztam egy idézetet, de, javaslom, járd be az oldalt, izgalmas tájakra vezet.

A MÁTRIX kulcsa mindannyiunknál ott van. Ezt a rendszert közösen építettük, szolgáltuk, adtuk át a hatalmunkat, amíg aludtunk benne, és ez azt is jelenti, hogy valamennyien képesek vagyunk a nálunk lévő kulcsot használva megszüntetni ezt az „életillúzió-börtönvalóságot”. Nálad van a szabadulásod kulcsa, és senki nem akadályozhat meg benne, hogy használd. A játék, kísérlet célja épp az, hogy észrevesszük-e ezt a lehetőséget – a kulcsot a kezünkben –, és használjuk-e? Kilépünk-e az elme cellájából, hamis valóságából, vagy tovább sakkozunk.

A kulcs, amivel a börtönajtónkat kinyithatjuk, a tudatosságunk, a választásunk, hogy elhagyjuk a falakon belüli illúziót és kilépünk… az ismeretlenbe. Az ELME  számára ismeretlen működésbe.

Mindenkinek van kulcsa a saját börtönéhez, de mindenki maga dönti el, használja-e. Vállalja-e az evolúciós kalandot.

részlet innen 

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te? 

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket. Bármikor leiratkozhatsz.