Select Page

(részlet ML naplójából)

délután már nehéz és sűrű a levegő, érezni benne a víz súlyát, és mégis ernyő nélkül indulok az éjszakába, az aszfalton hamarosan kövér cseppek toccsannak szét, esik! mondom a fiúnak, aki két sajtos pogácsát gyömöszöl papírzacskóba, nem hallja, megvonom a vállam, közben ráerősít az ég, az emberek szanaszét futnak, pillanatok alatt kiürül az utca, egyedül sétálok, mintha lakatlan városban, a sajtos pogácsa még meleg, ahogy az eső is; a pólómon, nadrágomon már csak tenyérnyi száraz foltok vannak, a hajamból csöpög a víz, göndör lesz, ha megszárad;

mekkora eső lehetett! mondom a festőnek, ahogy kilépünk a múzeumból – utálok múzeumba menni különben, most is csak a festőt kísértem el, de olyan különös az épület, muszáj bemennem, és amit látok, csontig hatol, velőt ráz –, nézzük a tisztára mosott Berlint, a járdákon nőtt tócsákat, a beléjük esett napot (a verőfénytől hunyorogni kell), a többiek mesélték később, hogy váratlanul szakadt le az ég, ők a kávéház teraszán ültek, és röhögtek a meztelenre ázott nőkön, ahogy futottak ugráló cicikkel; ugyanaz a téridő, más ajándék;

a velem szemközti utcában konyhai lámpa ég, a sarkig tárt ajtóban narancs fényben férfikörvonal támaszkodik az ajtófélfának, bámulja az esőt, ahogy régi nyarakon a nagyapám;
elázni pedig mámorító

 

kapcsolódó