Select Page

(részlet ML naplójából)

két pillanat az időből, mindkettő tizenéves koromból: állok a konyhában magamnak háttal (az emlékben így látom), valamit aprítok a pulton, amikor valahonnan az ismeretlenből felbukkan egy kérdés: én lennék-e én, ha egy másik petesejt érik meg? (értelmetlen, mert az van, ami van);

a másik kérdést hangosan tettem föl apámnak (aki aztán úgy nézett rám, mintha először látna) hogyan tudnám fölfogni a végtelent én, a véges? hamis, mert ami van, öröktől örökké van, minden végtelen, végtelen a tér és végtelen az idő, végtelen az élet és végtelen a halál, végtelen a fény és végtelen az árnyék, végtelen a bonyolultság és végtelen az egyszerűség, végtelen az ostobaság és végtelen a bölcsesség, végtelen az erőszak és végtelen a gyöngédség, végtelen a csüggedtség és végtelen a boldogság, végtelen a kapzsiság és végtelen az elégedettség, végtelen a pusztítás és végtelen a megbocsátás (mind egy-egy köríven helyezkednek el, és egymásba fordulnak); az ember fogja ezeket a végteleneket, darabkáiból ilyen-olyan napokat, heteket, életeket rakosgat 

kapcsolódó