Eltekintve attól, hogy minden egyes pillanat egyszerre vég és kezdet, vegyük a mai napot mint ebből a szempontból kollektív kitüntetettet.

Számomra az év vége sosem volt ünnep, a tél egyharmadánál nem kezdődhet új év: a világ még haldoklik, hideg és sötét, még sok-sok csésze forró teányira van a tavasz;
mindenkinek van saját évfordulója: a születése napja. Nekem az a tetőpont, és a mérlegelés ideje.

Amiket ettől az életévemtől kaptam:

1. Sokat tanultam, ami azt jelenti: emlékeztem. Emlékeztem dolgokra, amelyeket a mindent átitató tudat részeként mindig is tudtam.

2. Szerettem a külső-belső tükröződéseimet, szerettem én lenni minden pillanatban, amikor eszméltem, hogy én vagyok.

3. Megtapasztaltam, hogy a karácsony lehet más, mint beszorulás a konyhába három napra. Az idei volt minden idők legkisimultabb, legkényeztetőbb karácsonya. (Igaz, ez már az újabb életévemre esett, tekintettel, hogy a születésnapom után volt : ))

4. Tovább terjeszkedett a rend, és ráadásként mély megelégedettséget hozott magával, amely azóta is tart.

5. Az év felfedezettje számomra Julian Fellowes. Ő lett a mesemondóm. A filmsorozatok közül kiemelkedtek A foci mindenkié, illetve A Guinness család. Az év meglepetés-könyve Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr című regénye volt.

6. Visszataláltam a kézzel íráshoz. Az íráskép ugyan macskakaparás, de úgyis én vagyok az egyetlen, akinek el kell tudnia olvasni.

7.  Valamikor tavasszal kezdtem kézzel naplót írni. Kettő és fél telt be. Időközben a hálanapló kiegészült az álmaim lejegyzésével. Álmomban sokat utazom vonattal, egyszer egy gyönyörű, szecessziós vasúti kocsiban. 

8. Rátaláltam a fehér teára, ismét felfedeztem a chiamagot, és édességnek a datolyát, de nem szorította ki a marcipános étcsokit : ) 

9. Sokszor lepődtem meg az emberek kitüntető figyelmességén – meg-megvillant a világ, amelyben huzamosan élni szeretnék.

10. Nem én lennék, ha nem azzal zárnám, hogy hála mindazért a rosszért, ami nem történt meg.