Dél van, alig van mozgás, a piac már zár, az asszonyok bevásároltak az ebédhez rég. Meleg van, de még nem az a fülledt, nyári hőség, amely rezgeti az aszfalt fölött a levegőt. Napok óta váratlanul elered, mint amikor öregember sírja el magát. Amikor tétova cseppekben hullni kezd, fölnézek, körbe-körbe halvány vízfestékkék az ég, csak a város fölött lebeg egy kerek, fenyegetősötét felleg, mint egy ufótányér.
Ketten vagyunk az utcán. A nő előttem megy, elég nagy a távolság köztünk. Át akar kelni a túloldalra, ahogy én is, egyszerre mozgunk mint a madarak. Elnéz jobbra. Nem tudom, meglátott-e, és ha igen, észrevette-e, amit én.
Koszorút visz, temetésre kötöttet. Nálam születésnapi torta van. Ketten megyünk az utcán. Összeköt bennünket az élet eleje és a vége.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.