„Got Milk?” Nem könnyű magyarra fordítani, mert angolul sem helyes, de Tej van? – ilyesmit jelent az első olyan reklámkampány (1993.) szlogenje, amely nem egy konkrét márkát, hanem egy termékcsoportot reklámozott, illetve annak hiányát. A főhősnek, akit egy híres történelmi esemény, Aaron Burr és Alexander Hamilton párbaja relikviái között látunk, tele van a szája mogyorókrémes szendviccsel, nem lehet érteni, mit mond, pedig tudja a helyes választ a telefonos rádiójátékban feltett kérdésre: ki lőtte le párbajban Alexander Hamiltont? Tízezer dollárt veszít, mert elfogyott a tej.
Engem idegesített a film, mert a természetes reakció az, hogy az ember fontos híváskor – például tízezer dollárért – kiköpi a falatot. Azon a tele szájon különben sem segített volna semennyi tej, mert a fél kenyeret, amit a főhős betömött, meg is kellett volna rágni.
Amerikában azonban óriási sikere volt a reklámnak, az első éven közel százmillió dolláros nyereséget hozott a tejtermelőknek, és a kérdés több mint húsz éven át hangzott el az amerikai otthonokban nem akármilyen hangon*: Got Milk?