MI generálta kép
jön a sötét, menni kell
télen súlyos függönyként szakad le az est, nyáron szivárog a sötét, ahogy itatóson terjed szét a tintafolt
amikor már minden átitatódott indigókékkel, megindulok az éjszakában, a cél maga a menés
a faluban az útmente mandulafákkal van beültetve – egyszer írtam egy számomra paradicsomi városról, ahol a sétálóutca fölé árnyat adó szőlő fut, ősszel a fürtök libegnek az ember feje fölött, lehet enni a mézédes szemeket, és mindenütt gyümölcsfák vannak, termésükből készítik a város ízét –, találok egy követ, töröm a csonthéjat, végigeszem a visszautat
szétszórva körülöttem tenger gazdagság, mert a mandula a boltban méregdrága
az utolsó három szem keserű, mint a méreg, illik sötét hangulatomhoz
(ha mobilnézetben nem indul el a videó, itt van)
másnap berobban az ősz; az ősz, amely engem is belesodort ebbe a földi világba, magamhoz térít, a könnycsapadékos nyár után kezd előragyogni belőlem a lét alaptermészete, a boldogság
a boldogság, amely csak belülről fakadhat, amely nem függ(het) semmilyen külső körülménytől, amellyel kapcsolatban csak egyetlen eldöntendő kérdés van: megengedem-e magamnak, vagy sem
Zoe Johansen: Fogod a kezem, amíg visszatérek?
“Fogod egy kicsit a kezem?
Nem kell, hogy megments
Nem kell semmit rendbe hoznod
Nem kell a fájdalmamat cipelned
Egyszerűen csak fognád kicsit a kezem?
Nincs szükségem a szavaidra
Sem a gondolataidra
Nem kell a válladra venned
Csak ülnél itt egy kicsit velem?
Miközben a könnyeim folynak
Amíg a szívem összetörik
Amíg az elmém játszik velem
Megmutatnád a jelenléteddel, hogy nem vagyok egyedül, amíg az ismeretlenben bolyongok?
Mert a sötétségem az enyém, hogy szembenézzek vele
A fájdalmam az enyém, hogy érezzem
És a sebeim az enyémek, hogy meggyógyítsam őket
Csak ideülnél mellém, amíg mindennel szembenézek, kedvesem?
A sötétségemtől ragyogok
És a sérüléseimtől vagyok gyönyörű
A gyöngéd szívem miatt vagyok erős
De fognád-e szeretettel a kezem, amikor elnyel a sötét?
Nem kérem, hogy oszlasd el a sötétségemet
Nem várom el, hogy felderítsd a napomat
És nem hiszem, hogy meg tudod gyógyítani a fájdalmamat
De nagyon szeretném, ha kicsit ülnél itt velem, és fognád a kezem, amíg megtaláom árnyékvilágomból a kiutat.
Szóval… fogod a kezem, amíg visszatérek?”
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.