forr a dalom
mit árul el egy nemzetről, hogy ‘a legnagyobb magyar’ Ausztriában született és halt, és osztrák állampolgár volt?
mit, hogy Adynak a politikai tárgyú írásai annyira időszerűek, hogy mai hírként is olvashatnánk őket?
♦
mondd, mit gondolsz az államfőnkről, és megmondom, ki vagy!
de mondj bárkiről bármit, akkor is megmondom, mert mindenkit úgy látunk, akik vagyunk
ismétlés: semmit, ami mástól érkezik, ne vegyél sértésnek, mert nem neked szól, hanem róla –
♦
állítólag Széchenyi mentális baját a nemzethalál víziója, és hogy a nemzethalál megakadályozása az ő felelőssége – az ezektől való szabadulni nem tudás okozta
a mi bajunk végsősoron ugyanez: állandó elégedetlenség azzal, ami van
lássunk néhány alapvetést:
1. a világ és mi egyek vagyunk; a világ belőlünk árad ki, amit ott látunk, mi vagyunk a múltban;
2. igen, minden, amit ‘kinn’ tapasztalunk, múlt idő, már megteremtettük, és ezért változtathatatlan
3. ha ellenállunk a változtathatatlanság tényének, szenvedni fogunk
4. ha beleragadunk a múlt képeibe, azaz ha hagyjuk, hogy hasson ránk, amit ‘odakinn’ látunk, elveszítjük a változtatáshoz az egyetlen időpontot, a MOST-ot, amely a jövő gyújtópontja, így a múltat folyton újrateremtjük, tehát: szenvedni fogunk
5. az egyetlen lehetőségünk a boldogságra, hogy elfogadjuk, ami van, és arra figyelünk a jelenben, ami jó érzéssel tölt el, hogy minél többször találjon ránk a hála
összegezve: a világ iránti egyetlen felelősségünk, hogy kik vagyunk
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.