Annyi a világ, amennyit beletöltesz.
Rajongtam ezért a szlogenért, pedig szlogenként megbukott, túlnőtte a terméket, és önálló életre kelt. A legkülönfélébb szerzők – vallásos és világi; a szomszéd és egy borportál(!) írtak jegyzeteket ezzel a címmel. Kíváncsi lennék, közülük hányan tudták, melyik cég szlogenje.
A Dreheré.
Én is erősen vonzódom az értékesítés filozofikus megközelítéséhez, ugyanakkor a cél szempontjából, ami a Dreher népszerűsítése, ez a jelmondat kudarcot vallott, mert nem tudott összekapcsolódni a termékkel.
Egyszer csak az alapgondolatból is kiábrándultam, mert
a világ mindig tele van.
Méghozzá azzal, aki nézi. Mert nem létezik önmagában, csak valaki által. A világ a szemlélője kifordítva. Tükör, amelynek minden részlete azt mutatja meg, mi van az emberben. Ezért vannak a nézetkülönbségek. Ezért van, hogy ahány szemtanú, annyi történet. Ezért fölöslegesek a viták. Álljak a világ bármely jelensége elé – lehet az egy vers is –, mást fogok látni benne, mint te.
Egyszer egy barátomat kísértem el valamilyen céghez. Amíg odaértünk, olyan bugyrain vitt keresztül a városnak, amilyenek nincsenek is. Meg sem történt, mert lehetetlen, hogy létezzen egy ismeretlen város a városban.
Egy másik barátom ugyanígy fedeztette föl velem a proli Budapestet pusztuló, valaha gyönyörű gyárépületeivel, kőlapos, vasúti jegypénztárhoz hasonló talponállójával, ahol söröskorsóban mérik a kénszagú gyógyvizet.
Magamtól ezeket a helyeket sosem találtam volna meg. Én a csonkját látom meg a valaha volt legszebb selyemakácnak, amelyet ki tudja, miért, a télen kivágtak, meg a pláza tűzfala előtt magányosan álldogáló csemetefát, amely nagy buzgalommal virágzik.