Maat

MI generálta kép

Folyton építkezem. Alkotom újra és újra a világ egyfajta képét. Hiábavaló, nemcsak, mert rendre összeomlik, hanem mert a világ én vagyok. 

Olyan paradoxon ez, mint amit a fölébredettek mondanak: az ébredés magától történik, nem lehet erőltetni, de ha az ember meg sem próbálja, akkor esélye sincs. (Szép ellentmondás, de szerintem nem igaz. Vannak olyan fölébredettek, akik sosem hallottak sem Buddháról, sem ébredésről, így nem is kereshették, mégis megtörtént velük.)

A mostani világszerkezetem egy régebbi tatarozása: különböző szinteken létezünk, és mindenki azokat érti, akik vele egy szinten vagy nála lejjebb helyezkednek el, de félreérti azokat, akik fölötte.

Másképpen: egy nagyságot csak egy másik nagyság képes felismerni.

Azt hiszem, ez az egyetlen dolgunk: naggyá lenni. A nagyságban elfér minden: szeretet, együttérzés, figyelem – valójában csak ezek fontosak. Csak ekkor tud olyan könnyű lenni a szív a végső megmérettetéskor, mint egy tollpihe.

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.