És megint tavasz. A járda menti zöldek elhúzzák a tekintetem, kell keresni a négylevelű lóheréket, nem tudom, minek. Könnyen megtalálom őket, a szemem rááll a szabálytalanságra.
A leveleket keménytáblás könyvekben préselem le.
Nem esett jól az este, a hideg nyirok a levegőben, sötétben mentem ki fáért, hogy befűtsek. A gereblye a szerszámok közül a legalattomosabb, ahogy ráléptem, oldalba vágott. A tárgyakkal általában nem vagyok jóban, egyáltalán nem együttműködőek.
Aki látja, azt mondja rá, ügyetlenség. De nem. Mert például leesni nem tudnak mellettem, elkapom őket még a levegőben. A tárgyak támadását megtanultam másképp látni. A tegnap esti ütközés rendbe tett valamit a testemben. Nem kell tudnom, hogy mit.
Azt hiszem, a négylevelű lóherék is így hoznak szerencsét: az ember elkerül valami rosszat, és sosem tudja meg.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.