a fogalmak elkopnak, zörögnek, romlott szájakon lezüllnek, így járt a szép szó is, bizonyos kontextusokban egyenértékű lett a hazugsággal, belekönyököl jobbnak mutat jelentésben a szépít is; eredeti értelmében a szép olyan dolgot jelöl, amikor a gyönyörűségtől borsózik az ember –
a szép szavak becsípődtek az ajtórésekbe, elhervadtak az utolsó csokor bókkal, a férfiak a szemétre hajították őket, a nők utánuk köptek, röhögtek;
tehetetlen vagyok a szavak kopásával, szennyezettségével szemben, a szöveg viszont képes megtisztítani őket, hogy eredeti jelentésükben álljanak; a szöveg ilyenkor túlmutat önmagán, az ember leteszi, amit olvasott, és azt mondja, ez szép; vagy: ez igaz