Select Page

(részlet ML naplójából)

valószínűleg nem pontosan értelmezem a wu weit, számomra a szemlélődő életet jelenti, a belső tér tartását a dolgoknak, a nem-beavatkozást;
a valóság mindenkinek igazat ad, ahogy szokott, a gépész győzi sorba rendezni a wu weit igazoló emlékeket;
először is anyámról, aki azon az őszön, amikor megvettük a házat, fölásta a kertet, mert az úgy jó, én nem tettem volna, akkor leginkább lustaságból, ma meg, mert tudom, hogy azzal ártok; másképp gondolkodtunk a kertészkedésről, ő adta volna tovább a nagyanyai örökségem, én meg nem vettem át, az én szememnek nem volt szép az árva gaz nélküli kert, a kilátszó föld, megtakarítottam a gyomlálást és a kapálást, s most a tudomány kezd felzárkózni mögém; és biztosan lesz idő, amikor már az ültetést is ráhagyom az égre, jobban tudja, mint én;
aztán a macskámról, akit elvittem az állatorvoshoz azzal, hogy leállt a szülése – az első kölyök világrahozatalától eltelt két óra, és elkapott a pánik (sosem tanulom meg, hogy ha engedek neki, rosszul járok); ma már tudom, hogy úton volt a következő kölyök, a természetben kellett volna bíznom, nem az orvosban, csúnya leckét kaptam;
és végső soron bármiről, mert azt látom, ha sikerül kivonnom vetítéseimet a világból, láthatom az életet működés közben, ahogy kibontja mindenből a csodát

ajánlott bejegyzés

HITEK