Szanaszét hagyott óriásbogarak

Az ablakszárnyak kitárva, párás, nehéz a levegő napok óta. Egy autó áll meg a házunk előtt. Előbbre menne kicsit, kérem szólok kiPulóvert húz át a fején, ez közterület mondja bele. Aztán néz föl. Kerek arcú, mosolytalan. Kék szeme van. Valóban mondom. Alig negyedórával korábban egy furgon szaggatta meg az ernyőként az út fölé boruló tujánkat. A szemközti házhoz akart megállni, de nem volt hely. Majd én is cövekeket verek le bólintok. Ez elég szomorú mondja. Visszaszáll a kocsiba, elhajt.

A belváros szélén vagyunk. Az utcánkban nincs átmenő forgalom, ide csak az jön, aki itt lakik. Így volt, amíg a belvárosban nem kellett fizetni a parkolásért. A legtöbb szomszédom karókat vert le a háza előtt. Az idegen autósok ellenségek. Aki nem ver le karókat, mulya alak, megérdemli, hogy a háza elé álljanak.

Nem bánom, ha előttünk parkolnak, hosszú a házunk, mint a vonatfütty. Nem bánom, ha meg tudunk állni mi is. Várjon, kezdjük elölről! Hogyan kellett volna kérnem? szólok gondolatban a kerek arcú után.

Görgetem magamban a galacsint. Az autótulajdonosok adóznak a városnak a kocsik után. Ha ingyenes volna a parkolás, autóikat (óriásbogarak) nem hagynák a környező utcákban szanaszét. Elárasztanának mindent a kocsik mondja a párom. Nem, ha volna a városnak ügyes terve a közlekedési szokásaink finom módosítására válaszolom. Eszembe jutnak a restartosok, akik tavaly óta mozgatják a várost. (A város egy nagy lavór, ide-oda locsogunk benne). A fejemben bicikliseket meg gyalogosokat látok. Ingyenes tömegközlekedést. A rádió következő hírblokkjában mintha egyenesen hozzám beszélnének: 2018. július 1-jétől Észtországban díjmentessé válik a távolsági buszközlekedés. A fővárosban, Tallinnban 2013 óta ingyenes a tömegközlekedés a helyi lakosok számára. A rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy most kiterjesztik az egész országra.

Én mindenesetre maradok sétáló ember.

 

BS

Hat évvel volt idősebb nálam, másodéves volt az egyetemen, amikor én megkezdtem a gimnáziumot. Úgy adta nekem a köpenyét mint kincset, és én úgy is viseltem, tintával gondosan átsatíroztam a bal ujjára írt hatalmas S B  L  A  C  K B B A T H keresztet minden mosás...

Élményhajsza

Mindenki utazik. Mindenki jön-megy, izgul, készül, én meg itt vagyok röghöz kötve. Nincs más akadály, mint a hiányzó vágy. Már-már hibásnak érzem magam, annyi utazni vágyó közt a maradó. De bárhova megyek, ott vagyok. Én vagyok a legsúlyosabb bőröndöm. Úgysem látom,...

A test kiáltása*

*Alice Miller: A test kiáltása című könyvében a negyedik parancsolatot (Atyádat és anyádat tiszteld!) teszi felelőssé életek megnyomorodásáért, szerinte ez a parancsolat az oka, hogy az emberek lehasítják magukról a gyerekkori sérelmeiket, amelyek aztán később,...

Élményvesztés

A kisgyerek előttünk vízipisztolyszerű játékot nyomkod, tömérdek szivárványos gömböt ereget, buborékfölhőben megyek mögötte, vissza az időben. Szappanos vizet készített, fogott egy szalmaszálat, bevágta az egyik végét két helyen, a vágás mentén kihajtogatta, habosra...

Hazafelé

(sok évvel ezelőtt) A gyerek (nyolcéves kb.) markolássza a levegőt. Mit csinálsz? kérdezem. Itt van egy kis dögöljmeg!, és nem tudom elkapni. (most) Az erdőben tele van a levegő kis dögöljmeg!-ekkel, nem tudom, mi nekik az emberi szem, csecsebogyó, tó, másvilág, de...