Szanaszét hagyott óriásbogarak

Az ablakszárnyak kitárva, párás, nehéz a levegő napok óta. Egy autó áll meg a házunk előtt. Előbbre menne kicsit, kérem szólok kiPulóvert húz át a fején, ez közterület mondja bele. Aztán néz föl. Kerek arcú, mosolytalan. Kék szeme van. Valóban mondom. Alig negyedórával korábban egy furgon szaggatta meg az ernyőként az út fölé boruló tujánkat. A szemközti házhoz akart megállni, de nem volt hely. Majd én is cövekeket verek le bólintok. Ez elég szomorú mondja. Visszaszáll a kocsiba, elhajt.

A belváros szélén vagyunk. Az utcánkban nincs átmenő forgalom, ide csak az jön, aki itt lakik. Így volt, amíg a belvárosban nem kellett fizetni a parkolásért. A legtöbb szomszédom karókat vert le a háza előtt. Az idegen autósok ellenségek. Aki nem ver le karókat, mulya alak, megérdemli, hogy a háza elé álljanak.

Nem bánom, ha előttünk parkolnak, hosszú a házunk, mint a vonatfütty. Nem bánom, ha meg tudunk állni mi is. Várjon, kezdjük elölről! Hogyan kellett volna kérnem? szólok gondolatban a kerek arcú után.

Görgetem magamban a galacsint. Az autótulajdonosok adóznak a városnak a kocsik után. Ha ingyenes volna a parkolás, autóikat (óriásbogarak) nem hagynák a környező utcákban szanaszét. Elárasztanának mindent a kocsik mondja a párom. Nem, ha volna a városnak ügyes terve a közlekedési szokásaink finom módosítására válaszolom. Eszembe jutnak a restartosok, akik tavaly óta mozgatják a várost. (A város egy nagy lavór, ide-oda locsogunk benne). A fejemben bicikliseket meg gyalogosokat látok. Ingyenes tömegközlekedést. A rádió következő hírblokkjában mintha egyenesen hozzám beszélnének: 2018. július 1-jétől Észtországban díjmentessé válik a távolsági buszközlekedés. A fővárosban, Tallinnban 2013 óta ingyenes a tömegközlekedés a helyi lakosok számára. A rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy most kiterjesztik az egész országra.

Én mindenesetre maradok sétáló ember.

 

Dologidő

  menni a szőlősorok közé, viaskodni az embermagas gyommal,         nem fölvenni, hogy bosszúból magjával szórja tele a hajam. A szőlőágakat a sorba gyöngéden visszaigazítani, rábambulni a megfeszített tőkékre. Indákban megbotlani, szitkot szűrni fog között. Látni az...

Ki a másik?

BANERJEE tanítása a másikról A másikról soha nem tudsz mondani semmit – mondta Banerjee. Akármit mondasz, te vagy az. Csak azt láthatod, ami benned van. Ezért nincs semmi jelentősége annak, mások mit beszélnek rólad. Fúj a szél a fák fölött. Mondani sem tudsz a...

A kérésről

BANERJEE tanítása a kérésrőlKérlek, beszélj nekem az igazságról – mondtam. Míg álltam ott mint szamár, nem tudva, mit tegyek, szemét résnyire nyitotta, szemhéja alól a derűs ég nézett rám.   Nem – válaszolta, és becsukta a szemét. Minden kérés erőszakos     – mondta....

Fűnyírás

"Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?" Mark Twain: Tom Sawyer kalandjaiNyírom a füvet, nem egyhangú, meredek az oldal, kell tartani az egyensúlyt. És mégis: minél többször csinálom, annál könnyebb. A testem...

Áldozat II.

Áldozat — ami az előző bejegyzésből kimaradt   Az életet alá-fölérendeltségben éljük. Nem hierarchiában, nem szent uralomban. A kettő között a különbség, hogy az utóbbiban a fent állók szolgálják az alattuk lévőket. Az alá-fölérendeltségben tárgyiasítják, használják...