Róza hátsója
kerítsek neki nagy feneket:
hor golt hol nem golt
volt egyszer egy díszpárna
rózsák voltak rája mintázva
arra csüccsent Róza pőre hátsóva’
sejhaj a párnára
tomporult a fara virágba
seggítség! – mondták a rózsák – fenekest ül!
s nyomták magukat Rózának veszettül
“Csipkerózsika!” kiáltotta Róza nevetve
amint meglátta ülepét a tükörbe’
“Idess’, hercegem!
Rózsás lett párnás alfelem.”
Keletkezéstörténet
Kíváncsi voltam, hogy a fenék szó hány rokon értelműjét tudom versbe foglalni. Az egész egy horgolt párnahuzattal kezdődött, amelyre pőre combokkal ültem. A huzaton recehorgolt rózsák voltak, aztán meg a bőrömön. A zárást Villontól tanultam.
A keletkezéstörténet keletkezéstörténete, hogy egyrészt kellett írni ebbe a hasábba is valamit (ennek csak asztali gépen van értelme), másrészt, hogy utánozzam Szabó Lőrincet. (Ha nem követed a linket, egy csodavilágot hagysz zárva! A hivatkozott oldal nem mobilbarát, de, hidd el, megéri!)