Ez az írás a rezonanciáról szól, és arról, hogy van élet a fészbúkon túl.

Lendvai Dórával egyszer már kereszteződött az utam, akkor Adamus Saint-Germain földi tolmácsaként botlottam bele úgy, hogy egyszer csak a semmiből elém került, de nem véletlenül, mert sorsszerű a találkozás azzal, ami megmutat valamit az emberből.

Adamus azonban, szemben Osho számomra varázsos költői nyelvével, nem az én szám íze szerint beszél, így a kapcsolódásom nem volt hosszú életű.

Eltelt sok év, és megint a semmiből (ami továbbra sincs) elém került Lendvai Dóra, elkezdtem olvasni a jegyzeteit, és rákaptam. Filozofikus futamai olyannyira közel állnak hozzám, hogy ha nem volna teljesen más a stílusa, gyanús lenne, hogy én írtam őket.

Tömegsport
Futás a felelősség elől.

– írtam valamikor régen, a harmincas éveimben. És most mutatok egy részletet egy sorozat első írásából Lendvai Dórától:

„Ha engem megkérdezne valaki, hogy tudnék-e egyetlen olyan dolgot mondani, aminek a megváltoztatásával ezt a világot jobbá tehetném, én azonnal rávágnám, hogy igen, tudnék. No és mi lenne az? A felelősségáthárítás megszüntetése. Ha egy gombnyomással el lehetne intézni, hogy mindenki kizárólag magában keresse az okokat és a megoldásokat is, itt minden nagyon más lenne. A hibáztatás mindig áldozatot termel. Az áldozat kiszolgáltatottságot teremt. A kiszolgáltatottság frusztrációhoz vezet, a frusztráció agressziót és autokráciát szül.”

LD

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.