Rigócsőr Királyfi Smaragddal és Topázzal Díszített Koronában
vak firka
Kívülről befelé: erőszak.
Belülről kifelé: erő.
Rendetlen gyerek voltam. Mondanám, hogy minden gyerek az, de ez nem igaz. Az egyik gyerekem már négyévesen rendszerető volt. Az ágya mindig bevetve, a ruhái takarosan összehajtogatva, a cipői tisztán és párhuzamosan sorakoztak. Nem én tanítottam rá (hogyan is, amikor magam trehány voltam), belőle fakadt.
Ezt a belőlem fakadást tapasztalom most. Elkezdett kialakulni az életemben egyfajta rend, amit nem én csinálok.
Azzal kezdődött, hogy vágyni kezdtem a rendszeres meditációra. Nem akarom megcsúfolni a szót, valószínűleg nem azt hívják annak, amit csinálok: leülök egyenes háttal féllótuszban (az egészhez megint nem vagyok elég laza); elkezdem figyelni a légzésem. Az ellazulás könnyen megy, mert régen egyszer rácsodálkoztam, hogy egy nap hányszor kellett újra és újra leengednem a vállam – akkor tanultam meg a feszültséget észrevenni.
Gondolatban erősnek, ruganyosnak és egészségesnek látom magam. [Úgy képzelem, életem angyali hajóskapitánya erre fölhúzta a szemöldökét: Igen? Akkor három fokot jobbra! Tanulj meg helyesen lélegezni! és az ölembe pottyantotta J. Nestor könyvét. Tíz csomóval előre! és mindenféle mozgásvideókat tett az utamba, amíg horogra nem akadtam. A kapitány most a padlót súroltatja velem, de erről később.]
Ülök féllótuszban, hagyom a gondolataimat kicsit a vágyaim körül csapongani. (Nagyon jó!)
És aztán megpróbálok csak lenni. Néha sikerül – onnan tudom, mert elveszítem az időérzékem –, néha belealszom.
Az bizonyos, hogy a meditáció (vagymi) hatására valami történik, mondjuk, töredezettségmentesítés, mert ahogy szokásommá lett, kívánom a rendet magam körül. [Itt a padlósúrolás!] Már nem magamra erőszakolom, természetes igény.]
A minap arra mentem ki a konyhába, hogy edények voltak elmosatlanul. Ezen elcsodálkoztam, mert a meditáció (vagymi) gyakorlása óta valahányszor használom a tűzhelyt, rendbe teszem. Olyan tiszta, mintha sosem főznék. A folyamatok összefésüléséhez mindig is értettem, így már főzés közben is mosogatok, étkezés után pedig mindig. Vajon mi történt aznap, hogy elmaradt?
A jelenség nem állt meg a házfalaknál: a kert évtizedek óta nem volt ennyire rendezett. A terület végében erdő nőtt, a zöldtömeg elkezdte fölfalni a kerítést, a futónövények fojtogatták a többieket, mizu? könyököltek át fák a szomszédba (a szomszédaimnak ezúton is köszönöm, hogy türelemmel voltak!). Egyedül nem bírtam volna el vele, segítséget kellett kérnem.
Míg máskor dinamittal kellett lyukat robbantanom a lustaság falába, most (a legtöbbször, mert azért akadnak még zűrös reggelek) alig várom, hogy elkezdődjön a nap.
A meditáció (vagymi) hozadéka az is, hogy bár vannak vágyaim, nem ragaszkodom a megvalósulásukhoz. Minden át van adva az Égnek.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.