MI generálta kép

Látod? megint azt csinálod! 

Lassú zene szól, lötyögünk rá. Összezavarodom. A felszínen igaza van, átvettem az irányítást, de nem azért, hogy őt elnyomjam, hanem mert hallom a zenében a másik, a tüzesebb ritmust, és az a véremnek való. Egy házasságban, kapcsolatban kinek a ritmusa a domináns? Mindig a nőnek kell elnyomnia a sajátját?

Hol vannak a csomók? turkálja szét a kanállal a tökéletesen simára főzött tejbegrízt. Csomók? Én arra vagyok büszke, hogy csomómentesen tudom elkészíteni. Melyik családi minta az erősebb?

Ha azt hiszed, tudom a válaszokat, tévedsz. De ezek rossz felvetések, és rossz kérdésekre nincsenek jó válaszok. A kapcsolatoknak nem céljuk a boldogság, ám rögös, szakadékos utakkal elvezethetnek hozzá. Minden diszharmónia mélyén kihívás van: megértettem-e, hogy miért éppen az az ember van mellettem, aki, és mit tartogatunk egymásnak. A kapcsolatoknak egyetlen célja, hogy visszavigyenek önmagunkhoz. Hogy  megtaláljuk az igazságot: magunkban a teljességet. Ott kezdődik a boldogan élnek.

Amennyit a nyelv megmutat, annyit el is takar: arról van szó, hogy ne vesszünk el az illúzióban, ami a külvilág – az mindössze tükröződés, vetülete annak, ami bennünk van.

Sokszor írtam már arról, hogy az ember meghívja a történeteit, azt is érintettem, hogy hogyan: amíg élünk (örökké), úgy működünk, mint egy adásszünet nélküli rádió adóvevő, sugározzuk az éterbe a valódi kívánságainkat:

Segítség! a kegyetlen szerepére keresek szülőt, mert szeretném megtanulni a megbocsátást!

Kötözködő társat keresek, hogy gyakorolhassam a türelmet, és megtaláljam magamban a békét.

Kérlek, egy áruló barátra van szükségem, hogy föl tudjam ébreszteni magamban az ősbizalmat!

És így tovább. Röpülnek ki az éterbe az üzeneteink, és a megfelelő emberek válaszolnak.

Tévedés kizárva.

Onnan lehet tudni, hogy az ember közeledik a boldog véghez, hogy a kapcsolatai: csupa jutalomjáték.

Tudni akarod, hol tartasz? Nézd meg, kik vannak körülötted!

Más mesét szeretnél? Változz!

A tökéletes daragombóc receptje

A sima tejbegríz titka, hogy az ember (jobb kezes esetében) a bal markából lassan csorgassa a grízt a tejbe folytonos keverés mellett. Fél liter tejhez kábé 6-7 marok dara kell, hogy amikor megdagad, se legyen kemény, de ne is maradjon folyós. Gyakorlással elérhető, hogy egy szem dara se essen az edény mellé. Ezt megmutatni könnyebb, mint leírni, ezért választottam a daragombócot:

Végy egy közepes méretű tojást, adj hozzá három és fél, csapott evőkanál darát és egy csipet sót! Jól keverd el! Laza lesz, mert azt elfelejtettem írni, hogy számunkra az a  tökéletes, amikor borzas, puha, mégsem esik szét. Ha te a kemény gombócot szereted, ne is olvasd tovább! Hagyd állni legalább negyedórát, hogy a dara megduzzadjon. Addigra összeáll. Keverd meg még egyszer, és kanállal szaggasd a gyöngyöző forrásban lévő levesbe három perccel azelőtt, hogy lezárnád alatta a gázt, vagy levennéd a főzőlapról. Hagyd egy kicsit táncolni az étel tetején. Amikor kész van, tedd rá a fedőt, és legalább tíz percet várj, mielőtt tálalod! 

Jó étvágyat!

Ahogy kiadhatnék egy csupa első mondatból álló gyűjteményt regényekhez, úgy össze tudnék állítani egy kötetet versek utolsó soraiból. Ezt a Villon: Ellentétek balladája-ból kimaradt két sort a minap súgta a múzsa:

valóságra alszom el
és álomra ébredek

puszi

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.