Október 1.

A szerelem, azt hiszem, az, amikor önmagam legnagyszerűbb változatát rávetítem valaki másra. Könnyen megy, számosszor esem szerelembe, olyasfajtába, amely nem akar semmit, csak rajongva örül annak, hogy a másik a világon van.

Egyszer volt, hogy egy hangszeren játszó férfit figyeltem ezzel a láng tekintettel, amikor rám nézett, és olyan mosoly ragyogott föl az arcán, hogy anyám, aki mellettem ült, megmerevedett. Még én is azt hittem volna, hogy van valami köztünk, ha nem tudom, hogy nincs.

Éppen ilyen ez a fényes októberkezdet.

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.