Szeptember 25.

Az évszakok száma állandó, eltűnt a tavasz, van helyette vénasszonyok nyara reggelente bekönyökölő ősszel. Szeptemberben legszebbek a fények. A levegő aranyló méz, különösen alkonyidőben. Tintakék pólómon át melengeti a hátam a napsütés.

Az ősz a számadás ideje, az ember betakarítja, amit vetett, például az elszabadult gondolatai nyomán támadt érzelmi viharokat.

Miért nem szólt, mama? pördült hátra anyám szemrehányón, amikor meglátta, hogy csinos kis dödöllegombócai masszává omlottak a fedőről visszacsapódó párától.
Nem kérdezted, válaszolta dédanyám, ami lehetetlen igazság, mert nem lehet megkérdezni azt, amiről nem tudom, hogy nem tudom. Amiért mégis nagyon őszi történet ez, hogy rávilágít, hogy az élet értelme a saját tapasztalat, bölcs, aki hallgatni képes a jobban tudás helyett.

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.