Kislányként kísérleteztem mindenféle sminkekkel. Fekete szemceruzával húztam ki a szemem, anyutól lestem el. De nem állt jól. A fekete az én halvány színeimhez túl erős volt. Ráadásul az alapból kis szememet még kisebbé tette.
Szilvamag alakú a szemrésem, és gyakorlatilag nincs látható szemhéjam, így csak irigyelhettem a nőket, akik gyönyörűen sminkelt szemmel néztek a világba. Hogy ezt kicselezzem – mert a dolgokba-bele-nem-nyugvásban nagyon jó vagyok – a szememet használva középpontnak, és a szemöldökömet egy elképzelt körív darabjának, fehér szemhéjpúderrel sugárirányban vastag csíkokat húztam. Olyanok voltak, mint margarétaszirmok. De a smink, az csak smink: álca.
♣
Mindenkinek magok vannak a szívében, a világ öntözi őket gondolattal, szóval, cselekedettel, kicsíráznak, megnőnek, és …lehet látni a szemekben, hogy ki milyen kertet nevel. Vannak húsevőnövényes, dögvirágos dzsungelek, fojtogató futókkal benőtt ligetek, és vannak virágszép, illatos kertek.
Az utóbbihoz kell sok belső fény, melegség, együttérzés. Akiben ez megvan, érzékenyen válogat a világban, csak lelkesítő dolgokkal hagyja öntözni a kertjét, és ezzel sosem látott szép világokat nevel.
Az utóbbi időben akadt gyomlálnivalóm.
De talán van még néhány szunnyadó virágmagom is, igyekszem csírázásra bírni őket.
Akarok smink nélkül virágszeműn nézni a világba.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.