Egyszer egy tipográfiai enjambement-kísérletnél ez jött ki:
MUNK
AMUN
KAMU
Istennek van humorérzéke.
A munka szó állítólag a szláv muká átvétele, [súlyos testi vagy lelki] szenvedést jelent.
Stephen King Az írásról című könyvében olvastam:
„Egy tengerész ugrott le a maine-i Portlandben a Graymore Hotel tetejéről, egyenesen az utcára.
– Szétfröccsent – mondta anyám tárgyilagos hangon. Elhallgatott, azután hozzátette: – Zöld volt a dolog, ami kijött belőle. Sosem felejtem el.
Akkor már ketten vagyunk, mama.”
Így van ez. A tudás gyilkos dolog. Utána nem lehetsz úgy, mint előtte.
Amióta tudni vélem – minden tudás csak addig igaz, amíg egy újabb ismeret fölül nem írja –, hogy mely szóból ered a munka, kerülöm a használatát. De mivel lehet kiváltani? Szép a mesterség és a hivatás, semleges a foglalkozás. Ám amit szívem szerint mondanék: szenvedély, annak a gyökere is a szenved.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.