Múlt

 

íróműhely

Mikor született Buddha? Nem tudni. Tól-ig-ek vannak, nem is egy, de nincs történész, aki pontosat merne mondani. Az indiaiaknál nem volt történetírás. Ami elmúlt, elmúlt, minek foglalkozni vele. Ezzel egy vonással két, általunk nagyra tartott tudományt húznak át: a történelmet és a lélektant. Egy indiai számára őrültség a múltat boncolgatni, amiből az következik, hogy nem hisznek az ok-okozatiságban. Ez látszólag szemben áll a karma törvényével. Ám ha nem esik szét az idő múltra, jövőre, akkor csak a jelen pillanat marad, és az, hogy minden egyszerre történik. Az ok egyszerre van az okozattal.

Ha az indiai időfogalomra gondolok, úgy jelenik meg, hogy az ember lép, és mielőtt a lába földet ér, kerül alá út, míg a háta mögött folyton a semmibe szakad a pillanat. Ez a pont. A mi időnk ezzel szemben vonal: van előttünk és mögöttünk.

Az előtt is, mögött is képzelődés. Az összes görnyesztő nyomorúságunk, a személyes – család- és nemzettörténetünk, amelyet minden ébredéskor fölmondunk magunknak, mint egy átkot, a lehetséges jövő, amellyel riogatjuk magunkat, nem létezik. Az emlékezet arra való, hogy rendet vágjon a hétköznapok rendetlenségében, semmi többre. A képzelet színes pillangói pedig kizárólag gyönyörködésre.

Mostantól pont-os leszek. Átállok az indiai időre.

íróműhely