Az is beszédes, ami kikopik a nyelvből. Nincsenek már olyan fordulataink, hogy kérlek alássan!, mert hiszen hol van már az alázat, mindenki uralni akar.
Az emberek ügyeskednek az utakon, a boltokban, látszólag mindenkinek sietős, valójában nem, mert például bevásárlás után ráérősen pakolásznak a kocsikba, a gyalogosok meg andalogva sétálnak hazafelé.
Hol van már a parancsolj! vagy a parancsolsz? ‘tessék’ értelemben! Utóbbit apám használta gyakran, amikor visszakérdezett, hogy mit mondtam. Nekem különösen a parancsolj velem! alakjában tetszik, milyen izgalmas! Mintha arra szólítanálak föl, hogy csináljunk együtt valami (jó)t.
Vagy ez: szolgálatodra! Kordivatok jöhetnek-mehetnek, de az nem változik, hogy a legmagasabb rendű lét a szolgálat.
A tisztelet szó gyöke ugyanaz, mint a tisztáé. Tisztelet a tiszta embernek jár.
A tisztaságért nap mint nap tenni kell. Például minden este kiszórni a szemetet. Történt, ami történt, hadd nyelje el a bálna idő.
A napot úgy a legjobb zárni, hogy az ember – a jó szájízért – kimazsolázza az édes pillanatokat, és mosollyal alszik el.
Szép álmokat, kérlek alássan!
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.