Mesteremberek

 

íróműhely

mintha magának csinálná szoktam mondani a szakembereknek, szoktak nézni rám furcsán, mert az a suszter cipője

mesterember az, akinek mindegy, kinek dolgozik, magának vagy másnak, mert a mérték nem kívül van, hanem belül, az szabályozza a mozdulatokat, szeretet van még a tekintetben is, amelyik az anyaghoz ér

azt sugározza vissza a tárgy örökkön örökké, csorbulásig, kopásig, agyonhasználatig

amelytől újabb szépségbevonata képződik

közép-amerikai indiánoknak kínáltak kézzel szőtt takaróikért annyi pénzt, amelyben életük végéig térdig járhattak volna, csak készítsenek sokkal többet, nem lehet rázták a fejüket, nincs annyi hátralevő idejük

emlékszem gyerekkoromból az időre, amikor nem az volt a cél, hogy valami elkészüljön, maga a folyamat volt fontos, amelyről viszont nincsenek emlékeim, mert nem voltam ott, nem volt ott senki, mert az alkotás, az igazi, föloldja az embert

mostanában néha újra megtörténik

 

íróműhely

Share This