Select Page

egy farmerről

K.nak, akivel együtt szoktunk vihorászni a liftben, és akivel a polgári nevünkön kívül semmi azonos nem volt bennünk, volt egy nagymamája, aki kisebb-nagyobb ruhaigazításokat vállalt, ő vette be nekem azt a Lucas farmert, amit A.tól kaptam, akire  alkatából kifolyólag nem ment rá, rám viszont mintha öntötték volna az olasz anyagból Svédországban varrt nadrágot, Svédországban már a 80-as évek elején divat lehetett az anorexia, a csípőt olyan szűken mérték, hogy éppen jó volt, viszont a bokám körül bőségesen lengett az anyag, holott nálunk a sonkalábúak is csőnadrágot hordtak, ezért mentem át K. nagymamájához, aki olyan szorosan a lábam vonala mentén gombostűzte végig, hogy még én is elámultam, ellenben a végeredménnyel teljesen elégedett voltam, nem úgy, mint az apám, ezt a nadrágot én olyannyira hordtam, hogy térdben és bokában kirojtosodott: lukas lett, akkor apám eldugta a nagyanyám udvarában álló garázs ajtaja fölötti keresztgerendára, mert akkor nagyanyám már a városban lakott; nem tudom, mi vitt engem a garázsba, mert azt az egy alkalmat kivéve sosem jártam ott, és azt sem tudom, mi mozdította a tekintetemet a szemmagasság fölé, és még ekkor sem láthattam semmit, ezért a kezemet is fölnyújtottam, elkezdtem tapogatni a gerenda tetejét, ott találtam a nadrágomat téglákkal leszorítva, megörvendtem nagyon, aztán egyformán csodálkoztunk apámmal, hogy megleltem, azt hiszem, a születésemet megelőzően apámmal köthettünk valamiféle egyezséget, hogy én őt minden lehetséges módon bosszantani fogom, amely egyezség betartásához részemről példásan ragaszkodtam; azt hiszem, akkortájt már a nadrág cipzárja is szétment, a hasítékot biztosítótűkkel fogtam össze, G.től tanultam, aki mindig nagyon laza volt a ruházati lyukak, szakadások és gombhiányok tekintetében, életkori szórásból kifolyólag szociometrikusan pókhálóvékony szálakkal kapcsolódó csapatban voltunk, és sok minden történt velünk, ami nem tartozik szorosan ide, engem zavart, hogy nem tudom fölhúzni a cipzárt, egyáltalán nem volt divat a kilátszó alsónemű, a divattal amúgy is úgy vagyok, hogy néha egybeesünk, és amikor tvisztverseny volt az iskolában, amelyre egyetlen jelentkezőként beneveztem, és megugrottam egy figurát – jártam tánciskolába, nem is emlékszem, én akartam-e, utáltam mindenesetre, mert szép ruhába kellett öltözni, nekem meg olyanom nem volt, mert amire azt mondták, hogy az, az rajtam mind lógott, velem szemben egy pattanásos fiú, olyan, aki egész életében a mamával él majd, egymástól tisztes távolban, merev lábakkal léptük a rumbanégyszöget, akkor jöttem rá, amikor a tánc- és illemtanár a tvisztet tanította (mintha féltalpatokkal cigarettacsikket nyomnátok el mondta nekünk, akik addig még egyetlen slukkot sem szívtunk, és megmutatta), hogy az ember akkor táncol jól, ha a lába egyenesen a szívéből nő ki –, a Wrangler pólóm föllibbent, és kitakarta a biztosítótűket, az volt a Lucas farmerem végórája

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.