Kerálleány
vak firka
A teremtés szava a Legyen! Kétirányú: jöjjön létre valami új: Legyen világosság! (És lőn.), illetve legyen, ami van. Ez utóbbit sokan összetévesztik a beletörődéssel – törődés: összezúzatni magunkat sziklákon – vagy a lemondással, amelyhez előbb belső ellenállás kell. Nem. A legyen, ami van áldás. Kagyló, amely a boldogság gyöngyét rejti. Szorongasd a tenyeredben, és tiéd a bölcsesség, a békesség és a derű.
A minap hintáztam a kertben eső után. Sehova sem fókuszáló, félig nyitott szememen szikrák tülekedtek befelé, és ez felkeltette a figyelmemet. Minden fűszálon vízcsepp ült, és a napsütésben ragyogott, mint a gyémánt.
Varázsos volt a pillanat, amíg a kommentátor magához nem tért, és leereszkedőn locsogni nem kezdett arról, hogy minden pillanat éppen így van csodákkal tömve, csak észre kell venni. [„A Nap is minden reggel pazar előadást tart, pedig a közönség nagy része alszik.” (ismeretlen szerző)]
És aztán kinyílt egy mesekönyv is tékozló tündérekkel és zsörtölődő manókkal. Az utóbbiakról köztudott, hogy zsugorik, és utálják az embereket, semmit nem adnának nekünk, mert nem érdemeljük meg. Talán igazuk van.
Hiába, ez is már csak elvenni tudott a varázslatból, hozzáadni nem.
Talán érted, amit eldadogni igyekeztem.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.