A gyöngyhalász
vak firka

Azt hiszem, lesz idő, amikor elborzadva nézünk vissza, hogy valaha mit tartottunk orvoslásnak. Hogy a hús szintjén próbáltuk gyógyítani azt, ami a lélek szintjén volt elromolva.

A paradigmaváltás – emberöltőnyi léptékkel mérve – régóta zajlik. Itt van például Samuel Hahnemann a homeopátiával. Addig hígította az anyagot, hogy már nem tartalmazott mást, csak információt. Tapasztalataim szerint azt, hogy egy szert helyesen választottunk meg, a tíz percen belüli kedélyállapot-változás igazolja, mégpedig az ember fölfelé, a levertségből az öröm felé mozdul el.

Ugyanezen az elven, a helyes információ alapján működik a csaknem egy évszázaddal későbbi Bach-virágterápia: rakétasebességgel visz ki abból a beragadt lelkiállapotból, amely a bajt okozta.

Az orvostudomány felől érkezett napjaink alternatív gyógymódja, a germán gyógytudomány, amely a bennünk zajló érzelmi folyamatok tudatosításával, és a gondolati-érzelmi mintáink megváltoztatásával gyógyít.

Mindegyiknek az a szemlélet az alapja, hogy a betegség csak magasabb szintről orvosolható, mint ahol kialakult.

Minden rezgés.
Ha minden rezgés, akkor minden betegséghez tartozik egy rezgésminta. Ahogy az ember onnan kimozdul – fölfelé, különben az eredeti bajt csak egy másikkal fogja helyettesíteni –, a betegség eltűnik. Ez az azonnali gyógyulás titka.

Csakhogy ehhez magunk mögött kell hagynunk a vagy az előző generációktól átvett és továbbcipelt, vagy az innen-onnan összeszedett, öntudatlanul kreált kártékony meggyőződéseket, és az nem egyszerű.

Vagy mégis? Hiszen itt van Occam borotvája: nem kell kutatni a sötétben, hogy hol, és mivel szabotáljuk magunkat, hanem rá kell szokni gyógyító gondolatokra. Minden gondolat gyógyít, amelytől jól érzem magam.

Nagy kitolás, nem, hogy az Isten úgy rendezte be a világot, hogy kötelező boldognak lenni? : )

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.