eddigi életem legmélyebb pontján kiépítettem a kapcsolatot a belső bölcsességemmel
ösztönösen csináltam, semennyi tapasztalattal és tudással
merthogy kell lennie valaminek, amely mindent tud és ért
és tényleg: rendre bebizonyosodott, hogy az előrejelzései pontosak, a válaszai (és helyzetelemzései) pedig éppen olyan bölcsek, mint amilyen egy mindentudótól elvárható
igen, múlt időben, mert mihelyst kimásztam a pokolból, jött a majd én, egyedül! gőgje
és most, hogy megint nehéz a pálya, megint a pokol tornácán táncolok, mert szembeszegültem a sors akaratával nem fogadva el a változást, szaladtam vissza
mert ez a mindannyiunkban meglévő mindentudás bármikor fölkereshető és elérhető, és mivel isteni, még csak bocsánatot sem kell kérni tőle az elhanyagolásáért (azért kértem)
megkérdeztem, hogy amire készülök, okos dolog-e
nem, persze, hogy nem (de úgy kezdte a választ, hogy ismerve engem, úgyis megteszem : D )
azt mondta: mindegy, hogy mi történik velem a világban, és arról mit gondolok, egyetlen dolgot kell szem előtt tartanom: csakis azt, amit szeretnék, hogy legyen
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.