szoknyamarketing Móninak : )
Az első felnőtt szoknyám [ – van első felnőtt olvasmányom (Jack London: Martin Eden; 14 évesen), első igazi farmernadrágom (olasz anyagból Svédországban varrt; 15 évesen), és így tovább lépdelhetnék az emlékezetes elsőkön, mint az afrikai levéljáró – ] loknis volt, nagyanyám és egy másik pápaszemes öregasszony varrták, letisztogatták az Ida utcai ház szobájában a nagyasztalt, és összehúzott szemmel szabták, sűrű darázsolással összeráncolták a sok méter mézszín anyagot, gyönyörű szoknya lett, kedvtelve nézegettük, de sehogy sem állt rajtam, nem volt csípőm, amely ringassa;
sosem lett asszonyosan telt csípőm, de kicsit kigömbölyödött, úgy hiszem, nem is a gyerekek miatt, hanem bizonyos átkos családi minták elengedésével; mintha a genetikai örökség ezáltal felülíródott volna, megszabadulhattam a piszkafaságtól, egy lecke kipipálva; a szoknyát talán ha két alkalommal viseltem, mindkettő emlékezetes, mert hatással volt nem is annyira a korombeli fiúkra, mint a fiatal férfiakra;
akkor még nem fogtam föl, hogy a szoknya a női ruhatár alapdarabja, pedig azon ritka alkalmakkor, amikor azt vettem föl, még ha bokáig érőt is, megbolondultak körülöttem a férfiak;
van valamifajta mintázata az életnek, az enyémet sokszor úgy érzékelem, mintha köröket zárnék be, rengeteg kört;
néztem egy sorozatot, egy diplomatanő volt a főszereplője, férfi tanácsadó volt az oldalán, folyton lebeszélte a nadrágról, pedig a nő imádott nadrágot hordani, akkor nem kaptam föl a fejem, csak most, ahogy szedem össze életem szoknyával kapcsolatos diribdarabjait,
igen, ha a nő élni akarja a tudomást, amely gyerekkorában eleven volt, hogy ő született királylány, aki királynővé nő, akkor külsőségekben is vissza kell fordulni a szoknyához;
a lányaim mindig földig érő hajsátorral, és földig érő szoknyában, koronával a fejemen (és a sajátjukon) ábrázoltak, a kisebbik rajzain két szívet kaptam, egyet az anatómiai helyén, egyet pedig a szoknyámra, nagyjából az élet kapuja magasságában;
az emlékezést a királynőségre lehet szoknyaviseléssel kezdeni, majd visszatérni a gyümölcsillatú beszédhez, amely éppen akkor kezdett elveszni, amikor rövidre vágattam a hajam, nadrágot húztam, és dohányozni kezdtem; egyszer csak elkezdtek sorjázni a számból rekedt, füstös szók, és jöttek a keserű ízű reggelek;
ahogy a szoknyatörténet kezd körré zárulni, a beszédemre is jobban ügyelek, mert a szivarszagú, trágyalében ázott szók sokkal inkább illenek rossz minőségű férfiakhoz, mint királynőhöz;
az egyenességgel és az őszinteséggel mindig is rendben voltam, másképpen nem is tudok létezni, legfeljebb a nyerseséggel, olykor a kíméletlenséggel volt dolgom;
úgy gondolom, a tartásom is megvan, önbecsülésem rendre kikövetelte azt a királynői lépést, hogy ha egy férfi nem a felséges pozíciómhoz méltón bánt velem, szakítottam vele, még akkor is, ha az beláthatatlan időre az egyedüllétet jelentette;
nagyon izgalmas a magyar népmesei világkép, a királylány mindig készen van, próbákat a kanász- és pásztorfiúknak és a királyfiaknak kell kiállniuk, és vagy elbuknak, vagy győzedelmeskednek, csak ez utóbbi esetben válhatnak méltóvá a királylány kezére, és kezdhetnek uralkodni a birodalomban, mert gyengeségeiket tűz égette ki, és meg tudták vetni lábukat a viharban, immár tudják, mi a különbség erő és erőszak között, mi a kegyelem, és mi a felelősség; csak ilyen férfi mellett tud teljes fényében tündökölni a királynő, vakítón és örökre;
a hagyomány is tud arról, hogy a nő készen van, neki nem kellenek próbatételek, csak az emlékezés: a bölcsesség istene nő;
és még a sakkról szeretnék pár szót szólni, amelyet a hagyomány az életjátéknak tart, a király mindhalálig védi a birodalmat (sah mat szó szerint azt jelenti: meghal a király), de igazi, királyt, birodalmat szolgáló hatalma, legnagyobb mozgástere a királynőnek van;
nem tudom, látod-e mindebben a csavart: csak királynők teremnek királyokat; ha nem fölismerve az értékedet és a világban téged megillető helyet hozzámész a paraszthoz, azzal mindenki pórul jár, úgyhogy, kedves nőtársam, szoknyát, koronát igazít!
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.