MI generálta kép
[az előző bejegyzés végén feltett kérdéssel többen megszólítva éreztétek magatokat, köszönöm a leveleiteket!]
készül az anyag a Badacsony-könyvhöz, elvetődünk Csobáncra, Szató fotóz egy dundi fehér oszlopos, tornácos házat (benn van a könyvben), a tulajdonosok beinvitálnak bennünket, idős, gyönyörű pár
leülünk a teraszon fölötte a Balatonnak, körben lélegzet-elállító panoráma, hűvösödik a nyáreste, Marietta nénitől kapok egy pillekönnyű, puha, csipke vállkendőt, meglep, hogy milyen meleg
az életükről mesélnek, ’45-ben elvették mindenüket, gyárakat, otthont, birtokot (az övék volt Rizapuszta, Marietta néni testvérének nevét – Teréz – őrzi; ez, hogy van az országban egy földrajzi hely, amely egy családtagjuk nevét viseli, mindennél jobban megráz), ám egy arisztokrata arisztokrata mindenütt: Ausztriában újra fölépíttetek egy sikeres, ismét vagyonos, gyáros életet, Marietta néni neves festőművész lett
de a szív mindörökre magyar maradt, hazahúzta őket, a régi családi birtokot megvette más, valahányszor hazatérnek, elautóznak mellette, mert a környéken kerestek otthont
kezdenék-e elölről? kérdezem, összenéznek, Laci bácsi határozott igennel válaszol, és meg is indokolja, Marietta néni cinkos mosolyt villant rám, alig észrevehetőn megrázza a fejét, és én értem: túl sok volt a fájdalom
ugyanaz az élet, és másképp gazdag a kettő; a férfiéban elevenek az illúziók, a nőében nincsenek
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.