A lépcsőházban két szint között nagy, napfényes teraszok vannak, söprögetek a hatodik, hetedik emelet között, két lépéssel odébb gyerekmagam szellemképe támaszkodik a fém rácsnak, mindig ott áll iskola után, mostanában gyakran vagyok párhuzamos.
Szürkület van, surrognak a kerekek az aszfalton. Elhaladok a régi otthonom előtt, és mintha keresztüllátnék a falakon, látom huszonöt évvel fiatalabb önmagam, ahogy a gyerekeket viszem ágyba. Fiatalabb énem egy pillanatra megáll, mintha megérezné, hogy elsuhanok a ház előtt, hiszen megvan ez a perc a jövőben, hogy ott ülök majd az autóban, nem utak, hanem idősíkok kereszteződésében.
Az első alkalom, amikor pillanatok összecsókolóztak, fogmosás közben történt, néztem bele a mosdókagylóba, mellettem álltam ötévesen pipiskedve, a mosdó szélébe kapaszkodva. Az suhant át gyerekfejemen, milyen lesz, ha majd fölülről nézek a mosdóba, mint a nagyok.
Látod? suttogtam.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.