HOVÁ TŰNTEK A VARJÚ ÖREGASSZONYOK?

magánlegendák

Komor öregasszonyok voltak. Csapatokba verődve köröztek a templom körül, károgva virrasztottak a holtak fölött. Vállkendőiket kitárva repültek föl a magasba, karmaikkal megszaggatták az égi dunyhát, a repedésekből dőlt vastagon a hó.
A varjú öregasszonyok télöregasszonyok voltak, őrizői a halál kapujának, csendnek, hónak.
Amióta nincsenek, összevissza feslik az égi dunna, eltűnt a világból a csend, és nekünk egyedül kell átkelnünk a halál kapuján.

___________

Párás a reggel, ködbe burkolózik a nagytemplom egyik, égbe vert tornya, a téren ül az utolsó varjú öregasszony, gubbaszt fekete hárászkendőben, magányos, mint egy sérült gólya, tétova levelek hullnak köré, fölnéz, szeme ködös, mint a reggel, belepirul, ahogy az ősz szánakozva arcon csókolja.

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.