Gyűrött papírlapot nyújtott át a kávéházi asztalka fölött, hunyorogtam az erős napsütésben, hogy ki tudjam betűzni a kézzel írt szöveget, aztán vasalt bakanccsal tapostam a finom szavakra, sikongva törtek össze, mint az üveg, ahogy soroltam, melyiket hogyan kellett volna helyesen írni a hozzám címzett versben.
Ma már azt mondom: írjon mindenki úgy, ahogy neki jólesik, nem muszáj ragaszkodni a szabályokhoz. Furcsa, de nem ez a közakarat. Az kelt jó benyomást, ha a szövegeink minden elemükben igényességről tanúskodnak. A kiemelt szavak helyes írását sokan elhibázzák. Ha bizonytalan vagy, használd ezt az oldalt, vagy fordulj hozzám! Mezítláb leszek.