MI generálta kép

mondhatom, a YouTube jól kiismert, elfogadom az általa fölkínált Parno Graszt koncertet, és miután kigyógymulattam magam,

– ezt most megmagyarázom (nem számíthatsz semmi jóra: úgy fogok írni, ahogy beszélek, hol ezt a szálat fűzöm be, hol azt, remélve, hogy tudod majd követni): nekem a zene és a tánc (meg a torkom szakadtából éneklés) a gyógyítóim, ezek mindig megbízhatóan összevakarnak a széthullásaimból –

verejtékfilmmel a bőrömön leülök nézni a videót, és éppen mint az életben, amikor először találkozom valakivel, a szeme után rögtön a kezét nézem meg (bár nem, vagy csak ritkán festek, egy festő szemével látok; a portréfestők gyakran ábrázolták képeiken a kezeket is – sokat tudnak mesélni az emberről), bámulom ezeket a gyönyörű férfikezeket – a cigány férfiak körében föltűnően sok a szép kéz

(a videó makrancos, mint egy ló, nem ott kezdődik, ahol én akarom, de végül is mindegy, jó ez akárhonnan)

fűnyírás közben cikáznak a gondolataim, a kertben is vagyok, meg a fejemben is, amikor a kertben vagyok, látom, hogy vissza kell metszenem a vadrózsát, kiszabadítanom a vadszőlő fogságából a mahóniát

kivillannak a bokrokból a kirúzsozott mellbimbó málnaszemek

amikor a fejemben vagyok, folyton rendre intem magam, hogy ne azt gondoljam, amit gondolok – éppen úgy viaskodom a gondolataimmal, mint a kertben néhány elszabadult kúszóval

megy a vonat, fut a táj, játszik a szél a nyárfák között, forgatja a leveleket ide-oda, szalad rajtuk a remegés

úgy nézem, a gabona legfeljebb térdig ér, a tábla fölé egy bébi őzfej emelkedik, bámul nagy, bamba szemmel 

a felhők egymáson elcsúsztatott rétegek az égen, az egyik fodros tejszínhabot enyhe naranccsal színezi a lenyugvó nap, előtte néhány sötét acélkék pamacs – a fehér mintha vágtázó, vigyorgó kutya volna, amelyet éppen elhagyni készülnek a foltjai

süssön rád melegen a nap júliusban is!

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.