Fölfedeztem az imádság egy módját:

reggel, amikor még csíp a levegő, és pulóvert kell venni, kimegyek a kertbe, a templomba a szabad ég alatt, előkészítem a földet, letérdelek, a kezemmel betakargatom a magokat. Leütök néhány karót, a tavaly vágott mogyoróvesszőkből támasztékot fonok a borsónak. Leveszem a pulóvert, egy körteág kibontja a kontyomat, gyöngédebb, mint egy férfikéz. Csipkerózsa húz piros vércsíkot a bokámra, féltékeny nő. Hosszú az istentisztelet, a nap halovány szűzlánypírba borít. Megvolt a legszebb napkezdő imádság.

Anya nem vész el, csak átalakul

Legszívesebben éjjel is motoznék a kertben fölkapcsolt hold mellett. Szívom befelé a szénaillatot még a bőrömmel is. Ballagok hazafelé sebes kézzel, összekaristolva, az üdvözültek félkegyelmű vigyorával, lóbálom a kezemben a háncsszatyrot, benne van még a töltött lepény. A szatyrot a nagyanyám fonta, a szatyor füle a tenyerembe simul, fogom a nagyanyám mozdulatait, és már ő is vagyok, és akkor anyám is csatlakozik, így megyünk le hárman a hegyről.

A minap

léptem ki a hűs kertből, az utcán forrt a levegő, sütött a beton, mert aszfaltszalagokkal borítjuk a földet. Volt egy kis szellő, lustán bele-beletúrt a hajamba, néha az arcomba lebegtetett tincseket mutatva, hogy képes még óaranyat találni bennük a fény. Estére a szellő széllé nőtt, viharos gyorsasággal formázta az égen az acélkék felhőket, egér után kapó, tátott szájú macskából Quasimodót.

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.