Fölfedeztem az imádság egy módját:

reggel, amikor még csíp a levegő, és pulóvert kell venni, kimegyek a kertbe, a templomba a szabad ég alatt, előkészítem a földet, letérdelek, a kezemmel betakargatom a magokat. Leütök néhány karót, a tavaly vágott mogyoróvesszőkből támasztékot fonok a borsónak. Leveszem a pulóvert, egy körteág kibontja a kontyomat, gyöngédebb, mint egy férfikéz. Csipkerózsa húz piros vércsíkot a bokámra, féltékeny nő. Hosszú az istentisztelet, a nap halovány szűzlánypírba borít. Megvolt a legszebb napkezdő imádság.

Anya nem vész el, csak átalakul

Legszívesebben éjjel is motoznék a kertben fölkapcsolt hold mellett. Szívom befelé a szénaillatot még a bőrömmel is. Ballagok hazafelé sebes kézzel, összekaristolva, az üdvözültek félkegyelmű vigyorával, lóbálom a kezemben a háncsszatyrot, benne van még a töltött lepény. A szatyrot a nagyanyám fonta, a szatyor füle a tenyerembe simul, fogom a nagyanyám mozdulatait, és már ő is vagyok, és akkor anyám is csatlakozik, így megyünk le hárman a hegyről.

A minap

léptem ki a hűs kertből, az utcán forrt a levegő, sütött a beton, mert aszfaltszalagokkal borítjuk a földet. Volt egy kis szellő, lustán bele-beletúrt a hajamba, néha az arcomba lebegtetett tincseket mutatva, hogy képes még óaranyat találni bennük a fény. Estére a szellő széllé nőtt, viharos gyorsasággal formázta az égen az acélkék felhőket, egér után kapó, tátott szájú macskából Quasimodót.

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.