Fogalom

 

íróműhely

A Petúnia utcán mentünk, már neve volt annak, amit láttam, fa, ágak, gomb, ég, az enyémet fogó kéz. A fogalmak kezdték fölfalni a valóságot, ne lássam többé.
Lakkcsizma és piros kabát volt rajtam, és egérfogak helyett már felnőtt metszőfogak nőttek a számban.

__________

A minap szöget ütött a fejembe: hogyan gondolkodom? fogalmakkal vagy képekben? vagy is-is? Éppen olyan lehetetlen tetten érni, mint az elalvás pillanatát. Amint figyelni kezdek, biztos, hogy fogalmakat használok, magamban beszélek. 

Sosem hallottam a csöndet.

A szó szike, kimetsz a Csöndből, az Egészből valamit, azt mondja: ez ez, és minden más más.
Meg-külön-böztet. Ez a pokol, ez a darabolás, osztás, szétválasztás. Az ördögi kísértés: a szó. Akkor mit kezdjek azzal, hogy szó által lett a világ? Ördögi tetten érni Istent?

A szó megteremtette a világot, és föl is falja. Amióta tudok beszélni, sosem látok eredetiben, csak fogalomszűrőn keresztül. Minél inkább el akarnak igazítani a szavak a világban, annál  jobban eltévedek.

A fogalomvilágban tükröződöm, visszaverődöm.

Mint most ebben a bejegyzésben.

íróműhely

Share This