MI generálta kép
Az életben nincs semmi szégyellnivaló.
Apám tizenöt éves koromban azt mondta, csalódott bennem (elvárás-csalódás tengely), attól kezdve azzal büntetett, hogy nem szólt hozzám, ha meg mégis mondott valamit, azt kívántam, bár ne tette volna (“vagy megszokod, vagy megdöglesz!”). Eltelt két év, hagyjuk abba! nyújtotta a kezét. De mindkét dolgot: büntetést is, békülést is ő választotta. Én szerettem mindvégig.
♥
Súlyosan megbántottam, különköltözött. Hátralépett három lépést is, hideg lett, mint a sarki szél. Nem engedte magát megölelni, elhúzódott az érintésem elől, operatív dolgokra szűkítette a beszélgetéseinket. Eltelt 23(!) év, mire felengedett. Az életben tartott múlt mindent megölt.
♥
Nap nap után hozta meg ugyanazt a döntést: velem akar élni. Aztán egyszer csak már nem. Akkor minden átfordult: hirtelen én lettem az oka tizenkét év boldogtalanságának és szenvedésének. Irgalmatlanul megbüntetett, olyan kegyetlenségről tett tanúbizonyságot, hogy most nem tudom, kivel éltem. Ám nem lehet valakit büntetni anélkül, hogy a büntető maga is ne bűnhődne.
♥
Bármi történt velem, a szüleim szerint sosem volt más hibás, csak én. Akkor ezt igazságtalannak éreztem, de az a nevetséges, hogy tényleg így van: az ember felelős a vele történtekért, sőt: csak ő felelős.
Lester Levenson valamennyi szerelmi történetét végigvéve arra jutott, hogy akkor volt maradéktalanul boldog, amikor ő szeretett. Nem amikor őérte rajongtak, mert az jön és megy, nem befolyásolható, de szeretetet adni, az rajta kívül nem függ senkitől és semmitől.
Ez nekem is megy.
Engedd meg magadnak a szeretetteljes kapcsolatokat! – mondja Levenson, és ebben van új: a büntetés hiánya. Legyen!
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.