ÉRZÉKI EURÓPA

Az érzékek kifinomultsága tekintetében az olaszok Európa szeme. Ők azok, akik, legyen szó akármiről, például autóról vagy férfiparfüm üvegének formájáról, ami úgy néz ki, mint egy autó sebváltója, képesek az embert elbűvölni. Luigi Colaninak csak a neve olasz, úgy látszik, ennyi is elég. Ahogy mentünk át a vidéki olasz tájakon, rátapadtam az autó üvegére, és számoltam, hányféle kéménykatona áll a házak tetején. A lényeg a részletekben van. A csöndes részletekben. Tanulnom kell.

Hogy ki Európa orra, a franciák-e vagy az olaszok, ízlés kérdése.  Egyszer Portogruaróban betévedtem egy illatszerboltba, és találomra választottam egy illatot, tulipán volt a dobozán. Szeretett, én is szerettem, fölerősítettük egymásban a jót. Édes illat volt, ahogy édes a legtöbb olasz parfüm, ábrándos világba vitt, egy, a valóságnál sokkal szebbe, az ember fél lábbal itt állt, fél lábbal egy másik, egy elsüllyedt édes korban. A francia illatok számomra tolakodók, legyenek bármilyen kifinomultak.

Az viszont kétségtelen, hogy a franciák a száj. A legkitűnőbb ízléssel válogatják össze az ízeket. Lehet, a finnyásan pörgetett “r”-jeik több ízlelőbimbót kímélnek meg, mint amennyi a pór népeknek van.

Azt hiszem, a német nyelvűek tanították Európát hallani. Azért mondom így, mert a világ zeneszerző lángelméje, Mozart osztrák volt. Osztrák volt Haydn és Strauss is. A németek ontották a legkiválóbb zeneszerzőket Bachtól Wagnerig.

Hogy kinek a legkifinomultabb a tapintása? Valószínűleg a franciáknak. Nemcsak, mert a legérzékibb európai nemzet, hanem mert pédául a divathoz kelmék kellenek. Finom, érzéki kelmék.