Az élmény meghívása

Nyitva vannak az ablakok. A madárcsicsergésbe egy gép hangja keveredik, visszatérő időközönként sikolt, mint egy ember, mint Berlinben, az Új Zsidó Múzeum egyik helyiségében a padlóra szórt vaskorongok, amelyeken kivágták a szem és a lefelé görbülő száj helyét, emberek lépdeltek rajtuk, az zenélt-jajongott túlvilági szépen.

Így élünk: túlvilágian szép hangokat taposunk ki egymásból.

Izgalmas gondolat, nemigaz? De nem igaz. Nincs másik, nincs külvilág. Minden bántást, minden gyöngédséget az ember önmagával tesz. Úgy tanulom meg, hogy mi van belül, hogy mivel találkozom kívül. Ez az élmény meghívása. Minden megérint, amivel találkozom, és mind(enki) én vagyok, aki valaha volt és lesz.