EVOLÚCIÓ

ugyanazt írom:
mindig más mindig másért
olvassa másnak

Fodor Ákos

„Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a’ föld lészen alsó.”

Zrínyi Miklós

Erről a sorról: órám tisztességes csak légyen utolsó egy délutánt vitatkoztunk szintén magyar szakos ismerősömmel. Ő azt állította, úgy kell érteni, hogy: csak utolsó órám legyen tisztességes, én pedig azzal érveltem, hogy ha Zrínyi azt akarta volna mondani, úgy írja, ehelyett azt mondja, hogy ha most halok meg, tisztességben végzem.

Az ismerősöm értelmezése nekem azt jelenti: mindegy, hogyan éltem eddig, csak a végórám legyen tisztességes, az enyém, hogy egész életemben annak kell lennem, és a vég is így érjen. 

Amikor kerestem a vers pontos szövegét, rábukkantam Zrínyi saját, ide vonatkozó jegyzetére:

„(…) a dicsősségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet.”

Megnyugtató, hogy jól értem a magyar költői nyelvet.

És fészkelődni kezdett ismét a különös gondolat: mi van, ha én ezt az idézetet már huszonhat éves koromban, a vitánk idején „ismertem”, mert valahol áteresztő az idő. Már akkor tudtam, hogy mit írt róla Zrínyi, mert sok évtizeddel később megtalálom. 

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.