EVOLÚCIÓ
ugyanazt írom:
mindig más mindig másért
olvassa másnak
Fodor Ákos
„Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a’ föld lészen alsó.”
Zrínyi Miklós
Erről a sorról: órám tisztességes csak légyen utolsó egy délutánt vitatkoztunk szintén magyar szakos ismerősömmel. Ő azt állította, úgy kell érteni, hogy: csak utolsó órám legyen tisztességes, én pedig azzal érveltem, hogy ha Zrínyi azt akarta volna mondani, úgy írja, ehelyett azt mondja, hogy ha most halok meg, tisztességben végzem.
Az ismerősöm értelmezése nekem azt jelenti: mindegy, hogyan éltem eddig, csak a végórám legyen tisztességes, az enyém, hogy egész életemben annak kell lennem, és a vég is így érjen.
Amikor kerestem a vers pontos szövegét, rábukkantam Zrínyi saját, ide vonatkozó jegyzetére:
„(…) a dicsősségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet.”
Megnyugtató, hogy jól értem a magyar költői nyelvet.
És fészkelődni kezdett ismét a különös gondolat: mi van, ha én ezt az idézetet már huszonhat éves koromban, a vitánk idején „ismertem”, mert valahol áteresztő az idő. Már akkor tudtam, hogy mit írt róla Zrínyi, mert sok évtizeddel később megtalálom.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.