Select Page

(részlet ML naplójából)

most, hogy ezt írom, esik az eső, amiért hálát érzek, egyrészt, hogy a locsolást elvégzi helyettem az Isten, másrészt, hogy az országnak ezen a felén élek, ahol duzzadnak a patakok és a folyók, csordulásig a tavak, és mindent fölfal mohó szájával a zöld; önveszélyesek leszünk, mihelyst egy kritikus tömeg éri el a még többet mohóságát, ahelyett, hogy a teremtésben jó gazda kívánna lenni (a szántás megbolygat egy kialakult életközösséget, olyan, mintha az ember folyton szétrúgna egy hangyabolyt vagy összetörné a méhkast, a műtrágya a nevében hordozza a bajt, a monokultúra természetellenes, és az esővízen kívül bármivel öntözés elsivatagosodáshoz vezet), ha jól meggondoljuk, az a jó gazda, aki a dolgok rendjébe a legkevésbé avatkozik be, mert hiszen kiváló kertész az Isten, tapasztalom ezt évről évre;
– ez a tökéletes fölvezetés ahhoz, amit írni szándékozom (amely írás már megszületett, mielőtt a fölvezetést megírtam volna):

az embernek kétféle csábítása van, amely valójában egy: a gondolatai belül, és a világ kívül – ezek azok az útvesztők, amelyek rabul ejtik, elveszejtik; a világ, amit látok, a testet öltött gondolataim, ilyenformán múlt: már megtörtént bennem; ha már megtörtént, változtathatatlan, ezért nem érdemes a figyelmemre, viszont irtózatosan nagy a csábereje: a világban látottak újabb és újabb gondolatokat gerjesztenek, így téve folyamatossá a káprázatot; ám ha a világ nem érdemes a figyelmemre, akkor mi az?; a forrás, ahol a világ keletkezik, azaz a belsőm; csakhogy a forrás bennem egyetlen módon közelíthető meg: üres elmével, tehát pontosan ellentétesen azzal, mint amit most csinálok; ugyanakkor mégis most vagyok a legközelebb hozzá, mert a forrást feloldhatatlan ellentmondások veszik körül azért, hogy összezavarják, megállítsák az elmét – erről szól a zen;

elme nélkül megszületik az Isten; az időtlen, az örökkévaló, a mindenség; honnan tudom? nem tudom; talán egy másik időpillanatból (ami illúzió, mert minden egyszerre van) diktálta az, akiről azt hiszem, hogy a jövőbeni énem, ami hibás megfogalmazás, helyesen: az öröktől való személytelenség

kapcsolódó