Egy alkalommal borkóstolón vettem részt a Margitszigeti Nagyszállóban. Időbe telt, amíg eszméltem, hogy alkoholallergiásként ez mennyire abszurd. Miután sorra utasítottam vissza a kínálókat, az egyik borász döbbent hallgatás után azt mondta: Csak hagyja, hogy a bor körülölelje a nyelvét!
Ott álltam szemben a világ legjobb marketingesével. És mint pár pillanattal később a nyelvem elárulta: a legjobb borászával.
Ez a történet arról szól, hogy mihez kezdünk az akadályokkal. Találunk-e, akarunk-e utat találni egymáshoz, és az milyen lesz? Erőszakos vagy gyöngéd?
Ha figyelnénk arra, mit beszélünk, kulcsot kapnánk a kezünkbe.
Például régi köszönő formulánk, az alásszolgája vagy alászolgája (az alázatos szolgája szerkezet összevonásából), de még a latin szervusz (a. m. szolga) is rámutat: a legmagasabb rendű lét a szolgálat. Ez pedig azt jelenti, hogy megvalósítom az álmaimat, kibontom a képességeimet, és ajándékait a világ oltárára teszem.
Nem más ez, mint marketing. És mint mindent, ezt is lehet a barbártól az isteniig mindenféle szinten művelni. A legalja az erőszak, a kéretlen tartalom, amely úgy szövi át életünk tereit, ahogy penészgomba fonalai a lekvárt. A történet pedig, amelyet a felvezetőben elmeséltem, nemhogy szerethető, egyenesen imádni való marketing.