MI generálta kép

A minap összetalálkoztunk, három idegen nő a pékségben.

Előző nap volt egy fennakadás a kártyás fizetésemkor, a tranzakció nálam rendben volt, a másik oldalon azonban nem, ezért kétszer fizettem. Gondoltam, másnap majd rákérdezek a bankban, de az összeget még aznap éjjel jóváírták, tehát a dolgok jól alakultak.

Örültem, hogy megint ugyanaz az eladó, aki előző nap volt, mert így mondhattam neki a jó hírt. A pultnál türelmesen várt a sorára a történet harmadik szereplője, aki miután kihámozta izgatott beszélgetésünk lényegét, valami olyasmit mondott, hogy ‘igen, pocsék dolog a technika.’

Mire én: ne mondd ezt, én imádom a kényelmet, amit nyújt!

Ő: ugyanakkor kiszolgáltatottá tesz.

Láthatta a szememben a zavarodottságot, ezért folytatta: elfelejted a PIN kódod, nem férsz hozzá a pénzedhez; a technika kizárhat a saját otthonodból, és így tovább.

Elgondolkodtatott az érvelése, közben ő fizetett, és mire rájöttem, hogy hol van a bukfenc, elment.

Neki már nem tudom elmondani, de neked igen: a PIN kódok, jelszavak, a kétlépcsős hitelesítés, a kerítés, a zár védelmi rendszerek. Magunkat védjük egymástól. 

Egyszer már mondtam, hogy a miatta (itt most okhatározói) névutónak csak egyetlen érvényes alakja van: a miattam, kis engedménnyel a miattunk.

Egy másik világban kulcs sem kellene. És bár akkor nem, most eszembe jutott Lendvai Dóra egyik jegyzetéből egy ideillő rész. Irigy vagyok, hogy nem én írtam, de annyira nem, hogy ne osszam meg veled: 

“Ennek a világnak a legplasztikusabb jelképe a zár lehetne. Ha nekem logót kéne terveznem más világok számára erről a mi kis földi létünkről, ami sűrítve mindent elmesél rólunk, egy ajtón lévő zár lenne annak kulcsmotívuma. A zár ugyanis kifejezi az összes korlátunkat, a magántulajdont és az ahhoz történő görcsös ragaszkodást, ami a „dolgokból nincs elég” téveszméjéből fakad, az egót, ami aztán felpumpálva a félelem mérges gázával ellenséges csoportokra, nemzetekre, fajokra bont minket, a tudatlanságból fakadó állandó rettegést, a szűklátókörűséget és a kiskorúságot. Számomra a zárnak ugyanis csak abban az esetben van létjogosultsága, ha bizonyos dolgot szeretnék elzárni olyanok elől, akik nem tudják, hogy kell azzal bánni, pl. veszélyes vegyszereket a kisgyerekek elől, cipőt a kutya elől, slusszkulcsot az alkoholista elől stb. Amikor zárat szerelünk az ajtónkra, lelakatoljuk a biciklinket, bezárjuk az autónkat, az öltöző szekrényt, a fiókot vagy az irodát, pin kódot rakunk a telefonunkra és számzárat a bőröndünkre, vasráccsal elkerítjük a kertünket, lezárjuk a határainkat, bezárjuk magunkat az énbuborékunkba – nos, ilyenkor csak ennek a világnak a balgaságáról, éretlenségéről, kiskorúságáról teszünk tanúbizonyságot. Itt valóban nem lehet nem lezárni a dolgokat, de minden alkalommal, amikor beillesztjük a kulcsot a zárba és elfordítjuk, tudatosítsuk magunkban ennek a mozdulatnak a végtelenül abszurd voltát.”

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.