Gabinak
Van, hogy megmutatják magukat nekem a szavak. egyszer például az
aggódás
csupaszodott le, hogy azt jelenti: elaggok, megöregszem, mert nem a boldogságot választottam.
Keleti tanítók állítják, hogy az ember választja a boldogságot, de sosem értettem, hogy ha így van, ki az a bolond, aki nem azt teszi. Nagyjából mindenki, mert a napjaink nagy részében tudattalanok vagyunk. Megközelítőleg a húszas éveink végére szilárdul meg a személyiség rutinja, az, ahogy a dolgokra reagálunk, innentől a test irányít az elme helyett.
Hogyan lehet a boldogsághoz eltalálni?
Éberséggel. Érzés és gondolat egymástól elválaszthatatlanok. Leegyszerűsítve: békéset gondolok, jól érzem magam, félelmest, rosszul. Ezért kell csendőrt állítani a kapuba, hogy mely gondolatokat engedi át.
A csendőr szót a történelem csúnyán helybenhagyta, miközben gyönyörű volna a jelentése: aki a csendet vigyázza. A másik út, amely a boldogsághoz vezet ez: a csendé. Nehezebb, mint a gondolatvigyázás. Vagy nem is tudom. A jó hír, hogy ha az ember megteszi a szükséges erőfeszítést, és a rutin csapásából kiugrat, kivirágzik a jó élet. És mint a mesében: a jutalom a boldogan élünk, amíg meg nem halunk.