Gabinak
Van, hogy megmutatják magukat a szavak. Egyszer például az
aggódás
csupaszodott le, hogy azt jelenti: elaggok, megöregszem, mert nem a boldogságot választottam.
A keleti tanítók azt állítják, hogy az ember választja a boldogságot. Sosem értettem, hogy ha így van, ki az a bolond, aki nem azt teszi. Nagyjából mindenki, mert a napjaink nagy részében tudattalanok vagyunk. Megközelítőleg a húszas éveink végére szilárdul meg a személyiség rutinja, az, ahogy a dolgokra reagálunk, innentől a test irányít az elme helyett.
De hogyan lehet a boldogságot választani?
Éberséggel.
Érzés és gondolat egymástól elválaszthatatlanok. Békéset gondolok, jól érzem magam, félelmest, rosszul. Kell csendőr, aki vigyázza a gondolatokat.
A csendőr szóval a történelem csúnyán elbánt, miközben gyönyörű volna a jelentése: ember, aki a csendet őrzi.
A másik út, amely a boldogsághoz vezet, a csendé. Nehezebb, mint a gondolatvigyázás. Vagy nem is tudom. A jó hír, hogy ha az ember megteszi a szükséges erőfeszítést, és a rutin csapásából kiugrat, kivirágzik a jó élet. És mint a mesében: a jutalom a boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.