MI generálta kép

a XV. kártya a Tarotban az ördögé

Menj, és olvasd el, mi van a patájára írva! Az elbukás látszólagos, a fölemelkedés valódi.

ha elfogadom alapvetésnek, hogy a világom belőlem árad ki, márpedig elfogadom, akkor az egyetlen személy, akinek meg kell bocsátanom, az én magam vagyok

soha senki nem tud ellenem vétkezni, csak én magam

ugyanezért nem kell a tetteimért bocsánatot kérnem senkitől – amit tettem, az is az én felelősségem, azért is magamnak tartozom megbocsátással

egy másik embertől való bocsánatkérésnek már csak azért sincs helye, mert az ő kedvéért vállaltam el egy otromba szerepet, hogy láthassa, amit teremtett

és mégis: kérhetek bocsánatot, hogy fölszabaduljak egy magamra idézett feszültség alól, amelyet a téves világlátásom eredményezett

folyton hangoztatom, hogy nem vállalhatok felelősséget más boldogságáért, egyáltalán, bármely tapasztalatáért, mégis, valami rosszul értelmezett emberbarátságból (szándékosan kerülöm a szeretet szót, a szeretet hagyná a dolgokat lenni, ahogy vannak, ahogy lenni akarnak) megpróbálom, és akkor előáll a senkinek nem jó helyzet, amelynek a végén akkora pofont kapok, hogy napokig csöng a fülem

és végül mindig oda jutok, hogy érett ember az, aki hálás az élete bármely tapasztalatáért

az elmúlt napok parnograsztozása nem múlt el nyomtalanul, régen volt már, hogy a reggeli ébredéskor zene szólt bennem, de most hallottam egy dallamot, meg is találtam a számot, akkora szelet támasztottam vele, majd’ lefújt a Szabadság hídról

nana, mondhatnád, és mások, akik ugyanúgy egy hatalmas szeles napot tapasztaltak meg, ők miért?

hát ha hiszed, ha nem, miattam 

van-e a világ, ha nincs, aki fölfogja?

Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?

A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.

egyszer elkezdtem írni egy regényt, szerintem sosem fog elkészülni; éppen ezt a részletet talán külön-külön egyszer már megosztottam

Morris, a boncmester nézte az óra lassan araszoló mutatóit. Egy perccel az ébresztő megszólalása előtt kikapcsolta. Még csak az kellene, hogy fölébressze a feleségét. Addig van nyugalom, amíg a sárkány alszik. Óvatosan kelt föl, a fürdőben mgeigazgatta kevés szálú, vörösesszőke haját, a tükörben belenézett apró malacszemébe:
– Mit csinálsz rosszul, öregem?
A malacszem kutatón nézett vissza rá. Morris elfintorodott. Megmosta a fogát, lezuhanyozott. Kövér hasán úgy feszült a bőr, mint egy dobon. Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!

Esze ágában sem volt lefogyni, az evés maradt az egyetlen öröme, ám nem állt szándékában az életét csak annak a kedvéért meghosszabbítani. A férfi járt az eszében, akinek hatvan dekás volt a szíve. Hatvan deka!
Felhúzta dundi ujjaira a gyűrűit. A fülbevalóit sosem vette ki. Minden reggel ugyanazzal a reménnyel indult munkába: valamelyik halott elárulja, hogyan kell boldognak lenni. Eddig egytől egyig ugyanazt válaszolták: „nem tudom”. 

Beth tudta, de ő még élt. Egy reggelen arra a gondolatra ébredt, hogy ha az emberi fül a 20 Hz és 20 kHz rezgésszám közé eső hangokat képes érzékelni, a szem rezonanciafrekvenciája pedig 18 Hz, akkor ha egy helyen ilyen frekvenciájú rezgés keletkezik, az ember olyant lát, ami nem létezik. Ha a hallhatatlan hangok képesek színeknek és formáknak látszani, akkor megteremthetik a valóságnak nevezett káprázatot is. „Legyen!” mondta az Isten, és azóta az ember a fülének néma, a szemének látható zenében él.

– Ne higgy el semmit, amit érzékelsz! – ez volt Beth válasza arra, hogyan kell boldognak lenni. Az élet 4D-s mozifilm, a képzelet írja és rendezi végtelen számú képkocka közül válogatva, és hogy milyen történetet vág össze végül, azon múlik, hogy ő, az alkotó mire figyel. 

Bármilyenné kerekedik is a történet, csak maradjon kívül rajta! Csak ne mondja rá, hogy jó vagy rossz! A jó és rossz tudása okozza a szenvedést.