MI generálta kép
a XV. kártya a Tarotban az ördögé
Menj, és olvasd el, mi van a patájára írva! Az elbukás látszólagos, a fölemelkedés valódi.
ha elfogadom alapvetésnek, hogy a világom belőlem árad ki, márpedig elfogadom, akkor az egyetlen személy, akinek meg kell bocsátanom, az én magam vagyok
soha senki nem tud ellenem vétkezni, csak én magam
ugyanezért nem kell a tetteimért bocsánatot kérnem senkitől – amit tettem, az is az én felelősségem, azért is magamnak tartozom megbocsátással
egy másik embertől való bocsánatkérésnek már csak azért sincs helye, mert az ő kedvéért vállaltam el egy otromba szerepet, hogy láthassa, amit teremtett
és mégis: kérhetek bocsánatot, hogy fölszabaduljak egy magamra idézett feszültség alól, amelyet a téves világlátásom eredményezett
♥
folyton hangoztatom, hogy nem vállalhatok felelősséget más boldogságáért, egyáltalán, bármely tapasztalatáért, mégis, valami rosszul értelmezett emberbarátságból (szándékosan kerülöm a szeretet szót, a szeretet hagyná a dolgokat lenni, ahogy vannak, ahogy lenni akarnak) megpróbálom, és akkor előáll a senkinek nem jó helyzet, amelynek a végén akkora pofont kapok, hogy napokig csöng a fülem
♥
és végül mindig oda jutok, hogy érett ember az, aki hálás az élete bármely tapasztalatáért
♥
az elmúlt napok parnograsztozása nem múlt el nyomtalanul, régen volt már, hogy a reggeli ébredéskor zene szólt bennem, de most hallottam egy dallamot, meg is találtam a számot, akkora szelet támasztottam vele, majd’ lefújt a Szabadság hídról
nana, mondhatnád, és mások, akik ugyanúgy egy hatalmas szeles napot tapasztaltak meg, ők miért?
hát ha hiszed, ha nem, miattam
van-e a világ, ha nincs, aki fölfogja?
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.