Volt sok beugró anyám, apám. Beugró anyáim megtanították, amit az édes- elfelejtett, vagy szemérmesség miatt nem tudott. Egyik beugró anyámmal egyszer együtt mostunk, hajladoztunk a kád fölött, két fűzfavessző, ő tanította nekem a női test ritmusát. Amikor megsebződtem, beugró anya vigasztalt. És amikor ordassá lett a világ, és vigyázni kellett rám, mindig termett egy beugró apám. Volt nagy, cigarettaszagú dohogás, benne a gyöngédség.

Nem mindegyikük volt hús-vér, néha könyvekből beszéltek hozzám, magasabbra tolták az eget felettem, tudjak hova nőni.

Amit az ember kap, nem tarthatja meg. Tudom, mikor vagyok beugró anya, látom. Elnyel a gyerek füle, a szembogara, a szíve. Akkor kell lennem a legemberebb embernek.

Van a szívemben sok beugró anyám, apám, gyerekem, én meg az övékben – így szüljük egymást.